Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


osztályozás - tárgyszavak

2012.12.13

 

A. Osztályozó rendszerek és információkereső nyelvek típusai és általános jellemzői.
 
A könyvtári feldolgozó munkának két területe van:
  • A dokumentumok formai feltárása és azonosítása, ez a bibliográfiai leírás feladata
  • A dokumentumok tartalmi v. tárgyi feltárása, mellyel az osztályozás foglalkozik
 
· A tartalmi feltárással több módszer, eljárás foglalkozik, ezek egyike az osztályozás. A könyvtári osztályozás célja, az információk és dokumentumok visszakeresésének biztosítása. Azt az eszközt, amelynek segítségével az osztályozást végezzük, osztályozási rendszernek nevezzük.
·Az osztályozási rendszer hármas feladata: a) az információk tartalmának leírása, b) információk tárolása c) többszempontú visszakeresés biztosítása

Az információvisszakereső nyelvek, osztályozási rendszerek típusai:
1.Alkalmazott nyelv alapján:
a) természetes nyelvi alapúak (ezen belül szövegszavasok, és szabályozott kifejezésékkel bírók pl.:tárgyszavazás)
b) mesterséges nyelvre épülők


2.Osztályozási módszereket tekintve:
a) hierarchikusak: az osztályozandó fogalmakat egésznek fogják fel, és valamilyen szempont alapján részekre bontják. A hierarchiát mindig a legáltalánosabb fogalomtól lefelé építik. Pl: az ETO-ban főoszály, osztály, alosztály, szakcsoport stb.
b) mellérendelő: fogalmai önállóak  és egymástól függetlenek. Az osztályozási kifejezéseket semmilyen szabály nem rendeli egymáshoz, azokat az osztályozandó dokumentumok halmaza határozza meg.
 
3.Osztályozási rendszerek mélységük alapján:
a) generalizálók: átfogó problémák leírására szolgáló rendszerek, osztályozási fogalmai általánosak
b) individualizálók: mély tartalmi feltárást biztosítanak.
 
4. Szerkezetüket tekintve:
a) prekordinált: az osztályok sorrendje, kapcsolatrendszere, az osztályozási fogalom helye meghatározott, az osztályozási folyamat a jelzetelemek meghatározott szabályok szerinti összekapcsolással, a jelzetalkotással zárul
 b) posztkordinált: a fogalmak sorrendje nem szabályozott, az elemzést nem követi jelzetalkotás.
 
5.Tartalmuk alapján:
 a) egyetemes: felölelik az emberi tudás egészét, az ismeretek teljes körét
 b) speciális: a ~ v. szakterületi osztályozási rendszerek egy-egy  tudományterület, szűkebb szakterület ismereteit foglalják magukba.
 
 
A. Tárgyszavas osztályozási rendszer, tárgyszókatalógusok. A tezauruszkészítés szabályai. A KWIC, KWOC index. PRECIS.
 
Tárgyszavas osztályozási rendszer:

  •  A tárgyszavas osztályozás a dokumentum tartalmának leírására a természetes nyelv szavait, szóösszetételeit használja
  • A tárgyszavas osztályozás alkalmazhatóságát, változtathatóságát és fejleszthetőségét tekintve rendkívül rugalmas.
  • A ~ -ben a szakterületek fogalmai azonos szinten, egymással mellérendelő viszonyban találhatók
  • A tárgyszavas osztályozási rendszernek 3 feladata van:
 a) tárgyszavaival le kell írnia a dokumentumok lényeges tartalmi ismertetőjegyeit
 b) a tárgyszavak rendje meghatározza a tárolási megoldás (katalógus) szerkezetét- a tszó kat.-ban a katalóguscédulák a tszavak betűrendjében sorakoznak
 c)a visszakereshetőség érdekében a tszavaknak megnevezésükben és szerkezetükben hasonlítaniuk kell a használók kérdéseihez.
 
A tárgyszó kiválasztása:
  •  A tárgyszó az információ leírására kiválasztott tömör, egyértelmű kifejezés, amely alkalmas egy-egy dokumentum különböző vonatkozásainak, lényeges jegyeinek leírására.
  • Azt a kifejezést válasszuk, amelyik, az egyedi, specifikus (alapértelmezett) szintet képviseli.
  • A tárgyszó formailag  főnév legyen és egyes számban használjuk, az igéket is főnevesíteni kell
  • Problémát okozhatnak:
 a)szinonímák (különböző szóalak azonos jelentéssel): kiválasztjuk a legelterjedtebb alakot, a többiről utalót készítünk, pl.: traumatológia lásd sebészet
 b)homonímák (azonos szóalak különböző jelentéssel): utánuk értelmezőként (zárójelben) célszerű megadni a szó pontos jelentését, pl: rák (betegség)
-Példák: tudományszakok nevei (fizika), élőlények, objektumok nevei (toll, könyvtáros), személynevek, földrajzi nevek
 
Tárgyszókatalógusok típusai:
a) TISZTA tszó katalógus : tszavak egymással mellérendelő viszonyban vannak, visszakeresés mechanikus betűrendben történik
b) RENDSZEREZŐ tszó katalógus: betűrendes elhelyezésen túl vmilyen szerkezetbe rendezi a fogalmakat. Szerkezetét tekintve:
  • Bokrosító: a tszavak egy részét felbontja részfogalmakra, és ezek után formai jegyek alapján ismét betűrendbe rendezi
pl:
Kenyér
______ kosár
______ tartó
  •  Alárendelő: tnyire egytagú kifejezéseket használ, fogalmi szintek kiépítésével történik a rendszer kialakítása
  • Mellérendelő: kizárólag egytagú tszóval dolgozik, minden tszót elemeire bont. Az egyes tszavak után azon dokumentumnak az azonosítószáma szerepel, amelynek tartalmát az adott tszó feltárta. Gépi visszakeresésre fejlesztették ki, biztosítja a többszempontú visszakeresést.
 
Információs tezaurusz:
 
Tezaurusz fogalma: egy adott ismeretág olyan fogalmi szótára, amely szabályozott, bővíthető és kifejezi a fogalmak közötti kapcsolatokat is.
A tezauruszban a fogalmak nem önmagukban, hanem kapcsolataikkal együtt szerepelnek. A fogalom szinonímáit összegyűjtjük, kiemeljük a legmegfelelőbbet- ez lesz a DESZKRIPTOR. A tezauruszba felvesszük a deszkriptorok szinonímáit is-ezeket NEM DESZKKRIPTOROKNAK hívjuk. A fogalom és hozzá tartozó kapcsolatai adják a DESZKRIPTOR CIKKET.
 
Vezérdeszkriptor                                                                Feldolgozó munka
H: szinonímák                                                                         H:állományfeltárás
F:fölérendelt                                                                           F:munkafolyamat
A:alárendelt                                                                           A:osztályozás
T:egésze                                                                                T:könyvtár
P:része                                                                                  P:szelekció a feldolgozásban
R: rokon kapcsola                                                                   R:adatfeldolgozás
Tezaurusz szerkezete:
  • Főrész: deszkriptorok és nem deszkriptorok szerepelnek betűrendben, - minden deszkriptor egyszer vezérdeszkriptor lesz, minden deszkriptor csak a legközelebbi kapcsolódó deszkriptorokat veszi fel.
  • A tezaurusz jelentéskörök szerinti része: tartalmilag összetartozó deszkriptorok egy helyre való összegyűjtése
  • Hierarchikus rész: célja a deszkriptor rendszerbeli helyének kijelölése, többszintú logikai kapcsolatrendszert vezeti végig
  • Grafikus rész: az adott szakterület legfontosabb fogalmait relációrendszerben grafikusan ábrázoljuk.
  • Kiegészítő részek: használatot megkönnyítő betűrendes mutató
 
Tezaurusz készítése:
  • szógyűjtés, enciklopédiákból, szaklexikonokból, szótárakból és cikkekből kiszedegetjük a legfontosabb szavakat
  • fogalmak közötti logikai kapcsolatok kiépítése és szabályozás (nyelvi elemzés, logikai elemzés)
  • legfontosabb deszkriptorok kiválasztása
  • deszkriptorok gráfszerű kifejtése
  • reláció szerkezet kialakítása
  • tezaurusz fő részének szerkesztése a kapott deszkriptorokból
  • csúcsdeszkriptorok kijelölése, a hierarchikus rész láncszerű  szerkesztése
  • kiegészítő jegyzékek készítése
 
KWIC, KWOC index:

Index: mutatót jelent. Könyvek név- és tárgymutatóban vannak indexek.
Az indexek osztályozási műveletek termékei, a dokumentum tartalmát leíró szóláncok. Tájékozódás céljaira használjuk.
A KWIC és a KWOC index kulcsszó indexek.
A KWIC index lényege, hogy közvetlenül a dokumentum címéből, szövegéből választjuk ki az osztályozási kifejezést, a dokumentum címéből veszünk ki kulcsszavakat. A releváns kulcsszavakat ezt követően permutáják.
A KWOC index használata esetén a kulcsszavat a szövegkörnyezetből kiemelve jól áttekinthetően tesszük kereshetővé, - a kulcsszó és a cím szétválik! - majd a következő sorban a kulcsmondat környezetében is megjelenik.
 
PRECIS
  • Tárgyszó index. Lényegében grammatikai szabályok összessége, és az indextétel felépítése a természetes nyelvű mondat szerkezetére hasonlít.
  • A PRECIS célja, hogy az osztályozási elemekből-a szövegszavakból, tárgyszavakból, deszkriptorokból- a  természetes nyelvi mondatokhoz hasonló relációmegörző indextételeket hozzon létre.
  •  Az indextételek formátuma meghatározott, és az abban szereplő kifejezések három pozícióba kerülnek: vezető, módosító, kiegészítő. A PRECIS-indextételek a szóláncok kiemelt kifejezései, a „vezetők” betűrendjében találhatók meg.  A tárgyszavak a „vezető” pozíción kívül „módosító” és „kiegészítő” pozícióba kerülhetnek.
A három pozíció szerepe és egymáshoz való viszonya:
1) vezető pozíció- meghatározza a besorolást és elérést
2) módosító pozíció- módosítja a vezető pozícióban levő tárgyszó jelentését
3) kiegészítő pozíció- kiegészíti és árnyalja az előző kettő által elindított mondatot
 
A. Az Egyetemes Tizedes Osztályozás kialakulása, története. Az ETO szerkezete, jelzetalkotási szabályok

Az ETO története
 
A Dewey által kidolgozott és 1876-ban közzétett Tizedes Osztályozást (TO-t) az 1890-es években a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet átvette, hogy tervezett világbibliográfiájában a tételek hatékony keresését szolgálja.  Három nevet kell kiemelnünk e tekintetben:  Mandelló Gyula, aki felhívta a figyelmet Deweyrendszerére, Paul Otlet és Henri La Fontaine, akik felismerték annak a jelentőségét, hogy a tervezett világbibliográfiához készülő indexhez célszerű lenne olyan osztályozási rendszert felhasználni, mely nem nyelvhez kötött, hanem a mindenütt ismert arab számjegyeken alapul. Ők  voltak, akik Dewey hozzájárulását megszerezték a TO használatához, majd kiegészítéséhez /melynek fejlesztéséhez maga Deweyis sokban hozzájárult/. 
 
Az ETO kidolgozottsága az idők során egyre részletezőbb lett. Az első kiadásban még “csak” 3300 szám volt /összehasonlításul Dewey eredeti táblázatában 1000 fogalom TO-száma szerepelt/. Ma az ETO a legrészletesebben kidolgozott osztályozási rendszer.

Az ETO rövid jellemzése
 
 
Cél: az emberi ismeretek/tevékenységek bármely területére vonatkozó minden fajta információ, dokumentum, vagy tárgy osztályozása az információs tevékenység bármely ágában
 Terjedelem: mindent átfogó információs (indexelő és kereső) nyelv, mely az emberi ismeretek összességét egyetlen hierarchiába foglalja.
 Szerkezet: Hierarchikus rendszer, vagyis minden egyes osztálya tovább bontható.
 Osztályozási megközelítés: nézőpontok szerint osztályozás, minthogy benne egy adott fogalom különböző szemszögből tekintve, vagy különböző tudományterületek oldaláról nézve többször is előfordulhat.
Jelzetelés: Decimális jelzetelésű osztályozási rendszer - számjelzetelése a tizedes osztályozásra épül, szintetikus osztályozás, a komplex fogalmak különféle összetett jelzetekkel jelölhetők.
 Fejlesztés: A továbbfejlesztését a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet jogutódja, a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (International Federation for Documentation, FID) végezte, egészen 1991-ig. 1992 óta kiadásaival egy külön e célra szerveződött konzorcium foglalkozik.
 Az ETO  -  szabvány, ezért gondozása és módosítása  is szabályozott.  Erre évtizedekig a FID és megbízott képviselői voltak jogosultak. 1992 januárjától az UDCC (UDC Consortium) gondozza az ETO ügyeit, fejlesztését és kiadását a módszerek és szerzői jogok tekintetében egyaránt.

Az ETO használata:
  • szakkatalógusok szerkesztésére és gondozására, a szakkatalógusokban való keresés biztosítására (beleértve az online katalógusokat is),
  • bibliográfiák anyagának rendszerezésére és keresésére (pl. a Magyar Nemzeti Bibliográfia rendszerének egyes elemei),
  • a dokumentumok  rendszerezésére a szabadpolcos könyvtári terekben.
 
 Az ETO szerkezete:
Az ETO kiadásai az alábbi részekből állnak:
 
 1) Főtáblázat, amely az elsődleges tárgykörök fogalmait és jelzeteit tartalmazza.
 2)Segédtáblázatok, amelyek az alábbi kiegészítő fogalmakat és jelzetelési módszereket közlik:
a) a jelzetek összekapcsolásának módszereit,
b) A főtáblázatban foglalt osztályozó fogalmak, illetve tárgykörök további pontosítására általánosan használható (önálló vagy nem önálló) jelzeteket (alosztásokat) felsoroló ismertetőjegyek táblázatait,
c) a kizárólagosan egy-egy szakterület táblázati részében használható speciális ismertetőjegyek kifejezésére szolgáló alosztások használati szabályait.
3)A táblázatban szereplő fogalmak betűrendes mutatója, amely megadja, hogy az adott kifejezéssel jelölt fogalom a táblázatokban mely ETO jelzet(eknél) található.
 
Az ETO összetett szerkezete, jelölési módszere lehetőséget ad a dokumentumok tartalmának, tárgyának differenciált kifejezésére, beleértve: tartalmi jellemzők, tartalmat módosító jellemzők, “formai” jellemzők, speciális (tárgyi, személyi stb. jellemzők - nem önálló általános alosztások), melyek az információk leírásának további pontosítását szolgálják  

 
A főtáblázatok szerkezete, hierarchiája
 A főtáblázati rész tartalmazza az egyes tárgykörök, a tudomány - és ismeretterületek (szakterületek) fogalmait, valamint azokat az osztályozó fogalmakat, amelyek az adott tárgykör fogalmainak további differenciálására, tagolására, finomítására szolgálnak. Ez utóbbiakat speciális vagy különleges alosztásoknak nevezzük (korlátozottan közös alosztások).
 
Az ETO az egyetemes emberi tudást 10 főosztályba sorolja:
 
0 – általános művek/kérdések
1 – filozófia/pszichológia
2 – vallás/teológia
3 – társadalomtudományok
4 – üres
5 – természettudományok és matematika
6 – alkalmazott tudományok
7 – sport/játék/szórakozás/művészetek
8 – nyelvészet és irodalom
9 – földrajz/történelem/régészet/életrajz
 
Az ETO főtáblázatának szerkezete
 
 A tartalmat módosító, kiegészítő, alosztások
A tartalmi jellemzők kifejezésére elsődlegesen a főtáblázati számok szolgálnak. A tartalmat módosító, kiegészítő, specifikáló jellemzők kifejezési lehetőségeit a segédtáblázatokban (önálló, nem önálló alosztások), illetve a főtáblázat egyes fejezeteiben ismertetett nem önálló alosztásoknál találjuk meg.
 
Korlátozottan közös (nem önálló) alosztások
 A korlátozottan közös alosztások a táblázatok (főtáblázatok és segédtáblázatok) egy-egy részében  a speciális jellemzők kifejezését szolgáló nem önálló jelzetek.
Használatuk a főtáblázat meghatározott részeire  korlátozott.
 
 Az ETO segédtáblázati része
 
Az alosztások típusai, kifejezései lehetőségei
 Az ETO segédtáblázatában  azok az általánosan közös  és a  tartalmat módosító, formai és  speciális (tárgyi, személyi stb.)  jellemzők  találhatók, melyek az  információk leírásának  pontosítását szolgálják. Ezeket a jellemzőket a "fő"táblázati számokhoz képest "al"osztásokkal fejezzük ki. Az alosztások lehetnek önálló alosztások, illetve nem önálló alosztások.
 
Az önálló alosztások  olyan alosztások, melyek nemcsak főtáblázati számhoz kapcsolva, hanem önmagukban is értelmezhetők és használhatók. Önálló alosztások: a nyelvi, formai, népi (etnikai), földrajzi és idő alosztások.
 
 A nem önálló alosztások  olyan alosztások, melyek jelzetei  kizárólag  főtáblázati számhoz vagy önálló segédtáblázati  számhoz kapcsolhatók, és azokkal együtt értelmezhetők.
 
 
Önálló általánosan közös alosztások
  • Földrajzi alosztás (1/9)
A földrajzi alosztás  a főtáblázati számhoz kapcsolva az abban kifejezett tárgykör földrajzi helyének és/vagy  az abból adódó jellemzőknek  jelölését teszi lehetővé.
A földrajzi alosztás önálló alosztás, önálló keresési szempont lehet. Használata mindenütt fontos, ahol tér- és helyfogalmakat kell kifejezni.

  • Nyelvi alosztás
A nyelvi alosztások a főtáblázati számokhoz kapcsolva a dokumentumok nyelvek szerinti csoportosítására, keresésére szolgálnak.

 
  • Népi (etnikai) alosztás (=...)
A népi (etnikai) alosztások a főtáblázati számmal kifejezett fogalom népi, etnikai vonatkozásának jelölésére szolgálnak.
A nyelvi alosztásból képezzük. Jele: kerek zárójel egyenlő, azaz: (=...)

  •  Időalosztás " "
Az  idő szerinti alosztások  a főtáblázati számmal jelölt tárgykörre jellemző időpont, időtartam vagy a vele kapcsolatos egyéb időbeli jelenség behatárolására szolgáló önálló jelzetek.
 Az idôalosztást az ETO-ban ./idézőjelek - ”...” / közé tett számokkal fejezzük ki, pl.
”19”                                                                20. század
”322”                                                              Tavasz

  • Formai alosztás (0...)
A formai alosztások a főtáblázati számokkal kifejezett tárgykörök (fogalmak) külső jellegzetességeinek (a publikálás módja, írásos vagy nyomdai kivitele stb.), továbbá a tárgyalásmód jellegzetességének jelölésére szolgáló jelzetek
 
  • Más forrásból származó * v. betű szerinti
Egyedi fogalmak kifejezésére szolgál. Akkor használjuk, ha az adott fogalom nincs benne az ETO-ban.
2 típusa van:
a) Más rendszerből átvett jelzetek, kódok. Jele: * . pl. (523.45-87*3) a Jupiter 3. holdja.
b) Név szerinti. Nevek, betűszók, tulajdonnevek, szakkifejezések, rövidítések esetén. pl. 1(091)Arisztotelész.

A nem önálló alosztások kétfélek lehetnek: 
 
-Általánosan közös alosztások:
 Általános ismérvek szerinti:
 - általános ismérvek (tulajdonságok) szerinti -02
 - anyag szerinti -03
 - személynév szerinti -05
 
-Korlátozottan közös alosztások:
 Szigorúan valamilyen ETO számjelzettel jelenhetnek meg. Csak egy adott számjelzetnél.
 - pont nullás .0 (folyamatok, műveletek, tevékenységek)
 - aposztrófos ’ (szintetizáló, integráló)
 - kötőjeles – (analitikus, differenciáló)
 
Sorrend az ETO-ban:
 1. Főtáblázati szám
 2. Korlátozottan közös alosztások (kötőjeles, pont nullás, aposztrófos)
 3. Általános ismérvek szerinti nem önálló általánosan közös alosztások
 4. Önálló általánosan közös alosztások (1. földrajzi, 2. népi-etnikai,  3. idő szerinti, 4. formai, 5. nyelvi)
 
Jelzetek kapcsolása, jelzetalkotás, mondatalkotás
 
Összekötés
Az összekötés  ( + jel)  két vagy több tárgykört érintő vagy több ismertetőjeggyel jellemezhető dokumentumok tartalmának kifejezésére szolgál, a táblázatban egymást nem szorosan követő azonos típusú jelzetek összekapcsolásával.
 Például:
338.2(436+439) A gazdasági helyzet Ausztriában és Magyarországon
 A + jelet ma már gyakorlatilag nem használjuk. Helyette a számokat egymás alá írjuk.
Például:
A szív anatómiája és fiziológiája (egyetemi tankönyv)    
611.12(075.8)
612.17(075.8)

Összefoglalás
Az összefoglalás (kiterjesztés, generalizálás) " /" jel a táblázatban egymást követő fogalmak jelzete halmozása helyett lehetővé  teszi  azok  első és utolsó tagjának  tól-ig való összekapcsolására.
Alkalmazása abban segít, hogy vele “gazdaságosan” fejezzünk ki  átfogó tartalmakat, anélkül, hogy azokat külön- külön le kellene írni,
Példák:
562/569 Paleozoológia
592/599 Állatrendszertan. 

Viszonyítás
A viszonyítás (reláció, jele kettőspont) két vagy több fogalom (tárgykör, ismeretőjegy)  logikai szorzásának felel meg,  mely révén létrejött  összetett jelzetben egyesített fogalmak között kölcsönös viszony keletkezik és azok komplex fogalmat alkotnak.
Például:
371.3:78 A zene oktatásmódszertana
 A viszonyítás lehetővé teszi a feldolgozásban, illetve a keresésben a nagyobb pontosságot, a dokumentumkép vagy a keresőkép szűkítését. Ily módon jól segíti a dokumentum “egyedi tényállásának” minél pontosabb kifejezését. /Ahogy a fenti példa mutatja: nem általában van szó oktatásmódszertanról, hanem a zene viszonylatában, a zene vonatkozásában/.
 
Sorrendrögzítés
Amennyiben a kettősponttal összekapcsolt  jelzetelemek közül valamelyiknek a visszakereshetőségéről lemondunk, és az csak alcsoportosítást szolgál, akkor a nemzetközi szabvány szerint :: /kétszeres kettőspont/, vagy elterjedt magyar  osztályozási gyakorlat szerint [...] /szögletes zárójelet/ alkalmazunk.
A [...]jellel fejezzük ki 929 /életrajz/ jelzete után az egyes tudományterületeket, szakterületeket stb. pl. 929 [32] azt jelenti, hogy életrajzon belül a politikusok csoportja.
 Példa a :: /kétszeres kettőspont / alkalmazására:
02::061.2(100) IFLA Könyvtáros  Egyesületek Nemzetközi Szövetsége

 

forrás: http://infokvtarzv2012nyf.5mp.eu/web.php?a=infokvtarzv2012nyf&o=BB1iGHcfX4

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.