Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a könyv és a könyvtár története I.

2012.03.29

 

A könyvtárak a művelődés rendszerében, a könyv- és könyvtártörténet tárgya, jelentősége
 
A könyvtár a művelődés alapintézménye. (Mindaz, amit az ember alkot, tesz, cselekszik v., létrehoz kultúrának nevezzük.) A szellemi életet, a szellemi javak előállítását kultúrának nevezzük.
 
Művelődés:
-         tevékenységi oldal
1.     alkotás – új információk keletkeznek (találmány, könyv, festmény), vagy korábbiak új feldolgozása
2.     felhalmozás – a létrejött új információk gyűjtése, rendszerezése, karbantartása
3.     közvetítés – valakik más emberek felé közvetítik a már megismert javakat
4.     befogadás (elsajátítás) – az új v. ismeretlen információk a személyiség részévé válnak (pl.: olvasás, tanulás)
5.     irányítás – a művelődési folyamatok befolyásolása (művelődési politika, v. ajánló polcok)
6.     Alkalmazás – az információk mindennapi életben való hasznosítása)
 
-         tartalmi oldal
-         tárgyi oldal (materiális alakban megjelenő szellemi javak. Pl.: könyv, lemez)
-         módszer v. eszköz oldal (a művelődési tevékenység milyen módszert, eszközt alkalmaz. Pl.: régészeti feltárás, rádió)
-         intézményi (milyen intézményben zajlik a művelődés. Pl.: iskola, kutatóintézet, könyvtár)
-         személyi (a művelődési folyamatban résztvevő személyek, pl. tanárok, professzorok. Értelmiségi réteg, akik hivatalból foglalkoznak a szellemi munkával, alkotnak, közvetítenek, tanítanak, pl. könyvtáros, könyvtárhasználó)
 
A könyvtárak kezdettől fogva a felhalmozás (gyűjtés, rendszerezés, közvetítés) intézményei. A történeti fejlődés során a könyvtárakban felhalmozott anyag egyre sokrétűbbé vált, hogy napjainkban tapasztaljuk, hogy az anyag jellege változik, átalakul. A könyvtár kifejezés mindmáig megmaradt, de a tartalma megváltozott. KÖNYVTÁR; az összetett szó mindkét tagjának jelentése, fogalma lényegesen változott. Nemcsak könyveket gyűjt, hanem minden írott publikációt, és másfajta (cd, lemez) dokumentumokat. Nemcsak gyűjti, hanem az emberek rendelkezésére bocsátja, rendszerezi, katalogizálja; információt gyűjt, tehát nem csak tározza.
Könyvtártörténet: a könyvtári intézmény napjainkig tartó históriája. Szorosan kapcsolódik más tudományok történetéhez. A könyvtártudományon belül a könyvtár történetét vizsgálja, milyen munka folyt, stb.
 
-         egy-egy könyvtári intézmény múltját kutatja, vizsgálja
-         a könyvtári tevékenység egészét vizsgálja (helységben, városban, országban, egyetemesen).
-         Nemcsak a könyvtárak tevékenységét, hanem a könyvtárakban őrzött dokumentumok múltját is vizsgálja; szorosan összekapcsolódva más tudományokkal (írástörténet, nyomdatörténet, sajtótörténet)
 
 
-         Egyetemes
-         Nemzeti (v. országos)
-         Helyi (v. lokális)

 

Az írás előzményei, megjelenése, jelentősége és fajtái
 
 
Az információ közlésének elsődlegesen biológiai módszerei voltak (beszéd, mimika).
Az írás megjelenése előtt használatos rögzítési formák:
-         Tulajdonjegy (billog): az állatok megjelölésére szolgált
-         Rováspálca: emlékeztetés eszköze. Az adós és a hitelező metszette bele a rovátkákat, kettéhasították, és a két fél megkapta a két részt.
-         Hírnökbot: más helyeken más jelentéssel bírt: Norvégiában a háború kitörésekor hordozták körbe, Ausztráliában a hírnök kezében az illetékességet, vagy magát az üzenetet jelezte, de tartalmazhattak meghívást különböző alkalmakra, eseményekre.
-         Csomójelek: az inkák és a kínaiak használták számolásra, vagy üzenetek írására. A csomók száma, távolsága, színe, mérete is számított.
-         Kagylófüzérek: Nyugat-afrikai négerek és az észak-amerikai indiánok használták üzenetváltás, gondolatközlés céljából.
-         Barlangrajzok: történeteket meséltek el, a mítoszokat nemzedékről nemzedékre örökítették át.
 
Az írás kialakulását a következő tényezők mozdították elő:
1.     Gazdasági kényszer; az árutermelés folyamatában a mennyiségeket jelölni kellett.
2.     Állami adminisztráció; az adók számbavétele
3.     Egyházi tevékenység
 
Kr. E. 3000-ben nagyjából egy időben két helyen, Mezopotámiában és Egyiptomban alakul ki először az írás.
 
Jelentősége: (Egy csoda keletkezett.)
Az emberiség által alkotott, kigondolt információkat sikerült maradandóan tárolni úgy, hogy más emberek is értelmezhessék.
Az írás egy olyan eszköz, amely az információ rögzítésére szolgál.
Az írásnál a gondolatok rögzítése során viszonylag csekély mértékű a torzítás.
Az írás lehetővé teszi, hogy az emberiség által alkotott szellemi javak korlátlanul hozzáférhetőek legyenek.
Írásban a tartalom rendszerint magasabb színvonalú, mint a beszédben.
Az írás kialakulásával az egyéb rögzítőeszközök sem vesztették el jelentésüket, csak funkcionális eltolódás történt.
(Speciális írásfajták is kialakultak; pl.: kotta, jelírás)
Az írás nem feltétele a civilizációnak, bár nagyon előnyös.
 
Fajtái:
-         Képírás (piktográfia): legfőbb jellemzője, hogy konkrét tárgyakat ábrázol, melyek hol egy-egy szót, hol egész mondatot jelentenek, de nem egyetlen nemzet szókincséhez kötve. (Ilyenek a nagyon kezdeti sumér, egyiptomi hieroglifák.)
-         Fogalomírás (ideográfia): a jelkészletben nő a szimbolikus értelmű ábrák mennyisége, ahol az egyes jelek az ideogrammák. Bizonyos társadalmi közmegegyezést feltételez, és a jeleknek nincs rögzített hangértékük. (Mezopotámia, Egyiptom, Kína, Közép-Amerika)
-         Szó- és szótagírás: A jelek egy-egy rövidebb hangsort, hangzócsoportot képviseltek. Lehetőség nyílt arra, hogy több szótagból álló hosszabb szavakat egyszótagú szavak jeleinek egymás mellé sorakoztatásával írjanak le. (kínai, japán, mezopotámiai ékírás)
-         Betűírás (fonogrammatikus írás): A szóírás jeleit a kezdőhangok leírására használták. Ez a fejlődés az akrofónia. A betűírás az írás legmagasabb szintje. (Mezopotámiai ékírás)

 

Az ún. ókori Kelet írásai. Az ókori betűírások. A latin írás az ókorban
 
·        Mezopotámiában ékírást használtak, a sumérok találták ki a Kr. e. 4. évezredben. Először képírást, fogalomírást, szótag- és szóírást alkalmaztak, és aztán jutottak el az ékíráshoz.
Agyagtáblák: 6-8 cm széles 10-14 cm hosszú. Háromszög alakúra hegyezett náddal v. fapálcikával karcolták a nedves agyagba a jeleiket. A napon szárították, de a megőrzésre szántakat kiégették. A hosszabb terjedelmű művek tábláit megszámozták, és csontgyűrűkkel kapcsolták össze.
·        Egyiptomban többféle írás létezett.
-         Hieroglif írás: monumentális díszírás. Kőbe vagy fába vésték. A képi, a fogalom és a szó- és szótagírás jelent meg benne.
-         Hieratikus írás: a mindennapi életben használták, főleg a papok. Gazdasági feljegyzéseket, leveleket, irodalmi munkákat írtak le vele. A hieroglif írás egyszerűbb változat, kézírás náddal, ecsettel papiruszra.
-         Démotikus írás: népi írás, a hieratikus írás leegyszerűsített változata, gyorsírásszerű, az egyszerűbb emberek használták.
Papirusztekercs: A Nílus két partján növő papirusznádból készítették. 20-40 cm hosszú szeletekre vágták, simára kalapálták több rétegből. Az íveket simították, széleit egyenesre vágták. A papiruszívek igen alkalmasak voltak levélírásra; könyvírásra 15-20 ívet is összeragasztottak. Tekercsekbe göngyölítették.
 
Ókori betűírások:
-         A föníciai alfabétum. Az első abc. Először az egyiptomi hieratikus írást alkalmazták, majd kialakították saját abc-jüket. (Mássalhangzóírás; Kr.e. 12-13. sz.) Két irányba fejlődött:
 
Keleti: (Jobbról balra haladó mássalhangzóírások)
Arámiak írása: a föníciaiaktól vették át, majd egy század alatt írásuk lekerekedett, művészi hatású, kurzív lett.
Héber írás: az arámiból alakult. Minden betűje kis négyzetet tölt ki. Pontok és vonások diakritikus alkalmazása a helyes olvasás miatt.
Arab írások:  - kúfi írás a Korán másolatára alkalmazták.
                   - naszkhi: az arab írás hajlékony vonalvezetésű változata
                   - 3 magánhangzó jelölése az írásban vesszőkkel.
 
Nyugati:
   Görög: Átveszik a föníciai ábécét. Írásuk iránya jobbról-balra halad, majd iránya ökörszántás, busztrofenom lesz (Kr.e. 7. sz.), végül Kr.e. 500 után balról-jobbra haladó lesz véglegesen. A magánhangzók jelölésére a föníciai abc fennmaradó betűit használják. Szóközök nélküli nagybetűs írás.
A cserépszavazás bizonyítja a betűírás előnyét, könnyebben tanulható, és az írás könnyebb elterjedését. Aki nem tudott írni, nem tudott szavazni sem.
Pergamen: A pergamoniak kényszerűségből (mert nem volt papirusz) megfelelően kikészített állatbőröket kezdtek az íráshoz használni. Főként juh és kecskebőrből készítették. A pergameníveket tekercsbe göngyölték, mint a papiruszt (i.e. 2. sz.).
 
Latin: Az etruszk néptől vették át betűiket, és csak négy betűt a görögtől.
 A római kapitális írás fajtái:
-     Monumentális írás: majszkuláris vagy nagybetűs írás, az oszlopokon díszírásként használták. Vésett.
-       Kvadráta: a könyvírás eszköze lett, papiruszra szabványos betűkkel írtak, egy négyszögben el lehetett helyezni a betűket.
-       Rusztika: szebb, nyújtott, karcsú betűforma
-       Kurzív: dőlt betűs folyóírás, a mindennapi írás
-       Unciális: kerekded írás, a kódexek betűi lettek
 
Szóközöket nem alkalmaztak, fatáblákat használtak az íráshoz: kimélyítették, viaszt tettek bele és abba karcolták a betűket náddal, fémmel. Az összefordított, összekötözött fatáblákat nevezték kódexnek. Tekercsekbe göngyölt pergament is alkalmaztak.
 
A latin írás a legegyszerűbb, világírás lett belőle.

 

A középkori írások (azték és maja, japán, arab, székely). A cirill és a latin írás fejlődése a középkorban
 
A misztékektől vették át az írást. Állandósult hangértékű szójeleket használtak. Fennmaradt miszték, azték és maja kódexek tanúskodnak erről.
-         Azték írás: képírás jellegű
-         Maja írás: ez is képírás, de erős stilizáltság jellemzi. Főleg a papok tudtak írni.
-         Kínai írás: Eredetileg képírás volt. Bonyolult írásjegyeik az idők folyamán elvesztették képszerűségüket, nagy többségük nem emlékeztet mintáira. Nem fejlődött betűírássá, nyelvük sajátosságai miatt (egyszótagú izoláló nyelv).
Kínai íróanyagok: először bambuszra írtak. A selyem használatba vétele és a festék felcserélése tussal. A nyúlszőr ecset feltalálása után alakult ki a művészien szép írásuk. Ők találták fel a papírt.
-         Japán írás: A kínai szóírás jeleit vették át. A két nyelv alapvetően más jellegű (a kínai izoláló, nem ismeri a ragozást, míg a japán ragozó), ezért a kínai jelekből kialakítottak csupán a hangértéket felhasználva egy szótagírást (hiragana). Később létrehozták második szótagírásukat, megtartva a kínaiaktól átvett 25000 fogalomjelölő írásjegyet is (ezek később szinte teljesen feledésbe merültek, mára kb. 1500-at használnak).
-         Arab írás: Az arabok az arámiaktól vették át az írást, betűik jobbról balra haladnak. Írásuk önálló fejlődésének első jelentős eredménye a kúfi írás, amely nagyon dekoratív volt, a Koránt is a kúfi betűivel örökítették meg. A kúfi lett az arab világ monumentális díszírása (kőbe vagy fémtárgyakba vésték, kerámiába égették). Majd kialakul a naszkhi, az arab írás hajlékony vonalvezetésű kurzív típusa, amely néhány évszázad alatt teljesen kiszorítja a kúfit. Az iszlám térhódításával az arab írás széles körben elterjedt.
-         Székely-magyar rovásírás: A türk írás családjához tartozik. A magyarokat az Urál vidéki őshazájukban érte a türk hatás. (A türk az arámiból származik, 16 betűje van, jobbról-balra halad.)
A pogány magyarság írása, amelyet a kereszténység megsemmisített, amely azonban megmaradt az elkülönülve élő székelyeknél.
 
 
A cirill írás fejlődése:
I. Péter írásreformja: bizottságot állított fel a nyomdabetűk reformjára, majd személyesen választotta ki az elfogadottnak nyilvánított betűket.
A reform közelebb vitte, hasonlította cirill írást a latin antikva betűformáihoz. Törölt olyan görögből átvett betűket, melyek nem fejeztek ki orosz hangokat.
Az orosz ábécé a cirill írás egyszerűsített változata.
Az ukránok, bolgárok, szerbek cirill írása csaknem teljesen megegyezik az orosszal.
 
A latin írás fejlődése:
Kezdetben merev és szögletes volt a latin betűk formája, akárcsak a föníciai, görög és etruszk elődeiké.
-         Kezdeti írásuk a kapitális (nagybetűs) írás.
-         Karoling minuszkula (8-9. sz.) Nagy Károly udvarában egy szerzetes megalkotja a latin írás kisbetűit. Könnyen, gyorsan írhatók, kevesebb helyet vettek igénybe, ami elég fontos volt. Beleillett az elkövetkező 10-11. sz-i román stílusba.
-         Gót betű: 12. sz. második fele. Keskeny, szögletes forma váltja föl a karoling minuszkula kerekded formáit. Európa szerte elterjed, de mert nehéz írni, kialakul a gót kurzív (folyóírás).
-         Humanista írás: 14. sz. A humanista tudósok felújítják a karoling minuszkula feledésbe merült formáit. Firenzei humanistáké főleg az érdem, a régi betűk használata. (Antik műveket másoltak, és úgy gondolták, az antik betűk jobban átadják a szellemiséget.)

 

Kéziratos könyv (a kódex) a középkorban
 
Az írásnak számtalan formája alakult ki, mert változott az íróanyag, és amire írtak az is. (kőtábla, agyagtábla, bambusz, papirusz, bőr, pergamen)
A pergament már nem tekercselték, mint a papiruszt, hanem összehajtogatták. Később lapjait összefogták, és fatáblák közé tették. Így alakult ki a kódex (fatábla) a mai könyv formája. Kódexnek nevezzük a középkorban a kézzel írt ilyen könyveket mind a mai napig.
Kr.u. a 4. században kezdett ez a forma (kódex) elterjedni. Az európai kultúrkörben a kódex uralkodó forma volt a középkorban (csak kézzel írt, téglalap alakú). Nem alkalmaztak címlapot, gyakran így kezdték az írást, hogy IMPLICIT (kezdődik), és a mű végére odaírták EXPLICIT (befejezve). Őrszóval kezdték az új oldalt, a felolvasás folyamatossága miatt. A mű azonosító adatait a végén helyezték el a kolofonban, és nem mindig adtak neki címet, esetleg a másoló nevét írták oda.
A másoló műhelyek (scriptorium) a kolostorokban működtek, majd a XII. sz.-tól egyetemeken, királyi palotákban. Később létre jöttek üzleti vállalkozású másolóműhelyek (stationarius). A műhelyekben az írnokok (scriptorok) végezték a munkát. Nagyobb műhelyekben külön személyt alkalmaztak a hibák javítására (emendator). A rubrikator vörös vonalat (rubrum) húzott a fejezetek végén, vagy megjelölt fontos részeket. Miniator díszítette a kódexeket egész oldalas képekkel, margóképekkel, vagy iniciálékkal. Illuminátor készítette a lapszéli díszeket, és ő is készített egész vagy féloldalas képeket. Ligator kötötte be a kódexeket: spárgával összekötötte az íveket, aztán fatábla közé tették őket, és állatbőrrel, bársonnyal kötötték be.
 
A Nyugat-római Birodalom felbomlásakor a keresztény egyház ideológiai nézeti miatt kialakult egy szelektív magatartás, amely a tudomány nagy részének pusztulását jelentette.
 
A VI. sz. elején látott napvilágot az első pápai index, a könyvtilalom. A listán szereplő könyveket vagy máglyán égették el, vagy tilos volt őket olvasni. Görög és római tudományok, írások nagy része oda veszett. Egyes szerzetesek ókori irodalmat is másoltak a keresztény atyák művei mellett, nagy érdemeket szerezve az antik örökség megőrzésében (Vivaricum kolostor).
A XII-XIII. századtól kialakulnak a világi könyvkultúra elemei az egyetemeken, királyi udvarokban, arisztokratáknál.
 
A XV. századtól a reneszánsz könyvkultúra olyan időszakában, mikor megjelenik a nyomtatott könyv is, a kódex éli fénykorát.

 

A könyvnyomtatás feltalálása, jelentősége, a nyomdászat elterjedése Európában. Az ősnyomtatványok jellegzetességei, kutatása, számbavétele
 
Írásos szöveg sokszorosítását először kínaiak készítettek. A szöveget és a képet egy táblára kifaragták, és erről készítettek lenyomatot. Ez a táblanyomatos technika elterjedt.
A XV. században Gutenberg dolgozta ki a szedés-nyomásos technikát, ez különbözik a kínai-koreai sokszorosítástól. Gutenberg zseniális találmányának a betűsokszorosítás a lényege; ez az, ami radikálisan új, amit ő teremtett meg. Az általa feltalált betűöntő készülék tetszés szerinti mennyiségben, sorozatban tudott előállítani teljesen azonos, egyforma betűket, s ezzel megteremtette a szedés-nyomásos eljárást, a szép nyomtatás legfontosabb feltételét.
Az öntött betűket a szedőszekrény fiókjaiban tárolták. Ezekből szedte ki a szedő és rakta őket egymás mellé a szedővasba, s így alakított ki szavakat, sorokat. A szavak közé, és a sor végére vakanyagot helyezett el, hogy a sorok össze ne dőljenek, és ez volt a tördelés módszere is. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel kötöttek össze, hogy szét ne essék.
Gutenberg újfajta olajtartalmú nyomdafestéket kevert ki. Ő alkalmazta a szőlőpréselésnél használt tégelysajtót, ami a XIX. század elejéig szinte változatlan maradt. A sorok fedését a következő lapon négy tű beszúrásával érte el (punktúra).
 
Gutenberg minden igyekezete azon volt, hogy megőrizze a kéziratos könyv jellegét. Nyomdászata folyamatosan fejlődik, míg elkészíti a 42 soros bibliát, amelyet a könyvnyomtatás mind a mai napig nem tudott felülmúlni.
 
A könyvnyomtatás a XV. sz. derekán jött létre, egy technikai találmány. Eleinte utánozza a kódexet, együtt él vele, majd fokozatosan visszaszorítja azt, s a gondolatterjesztés, az írott szó terjesztése terén egyeduralkodóvá válik.
A információrögzítés és közvetítés második forradalma.
Új korszakot nyitott azzal, hogy lehetővé tette az írásbeli alkotások sokszorosítását, elérhetővé, olcsóbbá, mobilizálhatóbbá tette. A nyomtatott könyvnek rendkívül nagy lesz a jelentősége a műveltség terjesztésében, és a tudomány népszerűsítésében.
A könyvnyomtatás lehetőségei folytán nagyon gyorsan elterjedt. (Az elsők között ismerkedtek meg a magyarok a könyvnyomtatással.)
Gutenberg tanítványa Schöffer önálló műhelyt nyit, s később e két nyomda néhány alkalmazottja önállósítja magát. Majd Mainz elfoglalása és a férfilakosság száműzetése nyomán a Gutenberg és a Fust-Schöffer nyomda alkalmazottai szétrajzottak Németországban, sőt azon kívül is, s mind önálló nyomdák létrehozására törekedtek.
A legtöbb országban német nyomdászok honosítják meg a könyvnyomtatást.
 
Az ősnyomtatványok: minden olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától kezdve a XV. század végéig (1500. Dec. 31.) szedés-nyomással készült.
-         közel áll a kéziratos kódexhez
-         hiányzik a címlap, adatai gyakran az Inciplit-ben, az Explicit-ben, vagy a kolofonban találhatók
-         nyomdászjelvény segíthet a meghatározáshoz
-         általában gót betűvel illetve antikvával készült
-         utánozza a kézírást: sok a rövidítés és az ikerbetű
-         kötése lehet egyedi, mert általában nem kötésben vitték a piacra
-         támpontot nyújthat meghatározásában a papír, ill. a vízjel
-         az ősnyomtatvány hajtogatott ívek helyett ívfüzetekből épül fel
-         nem ismerik a lapszámozást, hanem levélszámozás jelölte a sorrendiséget, illetve a levelek sorrendjét az őrszók biztosították, az ívfüzetek sorrendjét signatúrával (az abc betűivel) jelölték.
 
Az ősnyomtatványokat különgyűjteményként ősnyomtatványtárban őrzik és kezelik, nagyobb védelmet biztosítanak nekik.
Gyűjtésük, kutatásuk és számbavételük már a 17. Században megkezdődött. Ősnyomtatványkatalógusokban próbálták meg összeírni a világon bárhol fellelhető ősnyomtatványokat.
Nemzetközi vállalkozás 1904-ben Gesamtkatalog der Wiengendrucke, rendkívül pontos leírás, az összes felfedezett ősnyomtatvány jegyzéke. Nincs befejezve, 10001 tételt tartalmaz; az összes ősnyomtatvány számát 40-45000-re becsülik.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.